17-ből a 2. csillagot kezdtem körbe tűzni, amikor figyelmetlenségből a varrógéptű alá dugtam a bal mutatóujjamat. Rettentően megijedtem, lánykám is, aki velem volt épp. Csak jajgattunk, /Ő engem sajnált, én is magamat/ de megnézni egyikünk sem merte.
Átszaladtam a patikába, ahol szerencsére ismerős gyógyszerésznő volt, Ő bátran leápolta, bekötötte, közben anekdotázott anyósáról aki a kisfiának 4 éves korában varrta át az ujját.
Azóta már megnéztem, megmaradok, az ujjam is. Lassan a takaró is elkészül. Majd mutatom.
